„A legtöbb színház műsorát ezzel lehet jellemezni: véletlen siker és váratlan bukás.”-írta egykor Hevesi Sándor a Nemzeti Színház Európa-hírű igazgató-rendezője.S ez valóban így van!Sokszor a nagyon várt,nagy reményekkel színpadra állított művek óriásit buktak,miközben más darabok,ki tudja miért,azonnal megfogták a közönséget,és hihetetlen szériát futottak be. világszínház maradandó és fontos értékeit.Azt hiszem,erre méltán büszke lehet a mai színházba járó is.
A külföldi szerzők mellett aztán,sorra jelentek meg a honi írók is,Kisfaludy ,Csiky Gergely,Nagy Ignác,Madách Imre,Bíró Lajos,Molnár Ferenc,Lengyel Menyhért,Vörösmarty Mihály…és hosszan lehetne még sorolni.Az idő rostáján aztán sok magyar és külföldi darab is kihullott,de az örök érvényű,klasszikussá vált színdarabok ,immár évszázadok óta,időről időre megtöltik a színházakat,és újabb és újabb generációkat hódítanak meg.
S persze vannak olyan darabok is,amiket elő kell venni,mert fontos üzenetet hordoznak,vagy éppen az adott színházban működik az ideális megjelenítője a főszerepeinek.Aztán vannak olyan darabok is,amik mindkettő ok miatt fontosak,és egy szinház életében mérföldkőnek számítanak.
Bizonyos daraboknál vagy éppen szerepeknél azt szoktuk mondani,nagy siker esetében,hogy az évtized alakítása volt.Nem tudom,hogy miért éppen egy évtizednyi időt számítanak ilyenkor,de tény,hogy sokáig megvolt ez a rangsorolás.Így például a Rómeó és Júlia esetében az 1930-as évek veronai szerelmes párja Szeleczky Zita és Szabó Sándor volt.Aztán a 40-es években Fényes Alice és Kállai Ferenc.Az 50-es években Tolnay Klári és Ladányi Ferenc,míg a 60-as évek felülmúlhatatlan kettőse Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán volt.De a Hamletről is el lehet ezt mondani:Várkonyi Zoltán 40-es évekbeli alakítása ,aztán a Nemzeti Színház 1951-es hármas(!!!) fogata:Básti Lajos,Major Tamás,Ungvári László,hogy aztán a 60-as években Gábor Miklós európai hírű alakításában,szabályos „operettsiker” legyen a dráma,és aztán a 70-es években Huszti Péter is beálljon ebbe a sorba.
Voltak,vannak színházi ínyencek ,akik szeretik összehasonlítani ugyanazon szerepeket,más-más művész előadásában.Persze,a televízió vagy éppen a rádió megjelenése előtti idők alakításairól,manapság már csak a korabeli ítészek véleményére,és fotókra hagyatkozhatunk.A Magyar Rádió aztán pedig a Magyar Televízió,annak idején,óriási munkát végzett,amikor jelentős színházi előadásokat megörökített az utókor számára.Sokan nem szeretik a rádiós színházi közvetítések hangfelvételeit,pedig –technika híján-ezek is nagy kulturális értéket hordoznak,hiszen nagy művészeink hangi tolmácsolása is igazi élményt ígér.Én magam,min tudjátok,nagy rajongója és gyűjtője vagyok ezeknek a felvételeknek.Így aztán nem csoda,ha bizonyos darabok,bizonyos szerepeinél nem tudok egy valakin kívül mást is elfogadni.Kikre gondolok? Lady Milford,az Ármány és szerelemben,nekem mindig Bajor Gizi hangján és hangsúlyain fog megszólalni.Zilia Duca,a Néma levente hősnője,csak Ruttkai Éva marad nekem,Ibsen Nórája Tolnay Klári finom,halk hangján szól a fülemben,a Játék a kastélyban vagy A testőr számomra Ruttkait,Págert és Darvas Iván jelenti.
A bolond lány Josefája csak Domján Edit és senki más.A hattyú pedig Márkus László,Pécsi Sándor és Lázár Mária alakításában elfogadható a számomra.Butaság?Lehet!De aki csak egyszer is láthatta Kiss Manyit,Ruttkait,Dajkát,Lázár Máriát,Pécsi Sándort,Darvast,Págert,Bullát,Sulyokot…..és hosszan sorolhatnám még a neveket,az nem tud többet,náluk gyengébbeket elfogadni,megnézni!
Az 1950-es években a budapesti színházak sorra újítottak fel egykori legendás,és nagysikerű műveket, új szereposztásban.Volt közöttük külföldi és magyar klasszikus,századeleji magyar dráma vagy éppen szovjet színmű.A Film,Színház,Muzsika 1959. január 23-i száma ezek közül választott ki 4 darabot és fényképeken mutatta be az egykori és az 1959-es előadásokat és azok szereplőit.